Biztonság és bátorság az új közegben – Hogyan segíthetjük a bölcsőde-, óvoda- és iskolakezdést?

2025. szeptember 05.

Molnár Réka-Mónika

Gyógypedagógus

Iskolás gyerekek hátizsákkal együtt sétálnak az iskola felé.

Biztonság és bátorság, pontosan erről szól minden szeptemberi kezdet azok számára, akik bölcsődét, óvodát vagy éppen iskolát kezdenek. Ez nem csupán a gyerekekre, hanem a szülőkre is érvényes. A megannyi szervezési feladat mellett nagy érzelmi hullámvasút tud lenni, hiszen bármelyik kezdet is legyen, mindenki számára mérföldkőnek számít. Valami régit lezárunk, ugyanakkor valami újat megnyitunk. Új világ, új szerepekkel… Gyógypedagógusként azt tapasztalom, hogy a siker kulcsa három szóban rejlik: biztonság, bátorság, kapcsolat.

Szülő és kisgyermeke kézen fogva sétálnak az óvoda felé.

Kezdjük kronológiai sorrendben, elsőként említve a bölcsődés élet kezdetét. Sok esetben első alkalmak között említendő periódus, amikor a kisgyerek huzamosabb ideig a szülei nélkül van, idegen emberekkel és ismeretlen környezetben. Nagyfokú bizonytalanság járja át ilyenkor a szülők szívét, hogy vajon jól döntöttek? A válaszom erre egyértelműen igen. A kisgyermek fejlődését jelentősen támogatja, ha kortársaival tölti mindennapjait, hiszen a közös játék, az interaktív tevékenységek és a közösségi élmények olyan készségeket erősítenek, amelyeket az otthoni környezet, bármennyire szeretetteljes is, nem tud ugyanilyen formában biztosítani. A bölcsődébe járó gyermekek az óvodakezdésre általában magabiztosabbak, rugalmasabbak és fejlettebb szociális készségekkel rendelkeznek.

A kisgyerek is bizonytalanságot él át, ami teljesen természetes. Amikor arról van szó, hogyan segíthet a szülő, fontosak az apró, biztonságot adó gesztusok, a közös mesélés a bölcsődei témákról, séták a bölcsi épülete előtt, valamint annak előkészítése, hogy a gyermek magával vihesse kedvenc alvókáját vagy kis állatkáját, ami otthonosságot visz az új környezetbe. A legfontosabb, hogy a kisgyermekben megszülessen az a biztos tudat, hogy anya és apa minden nap érte jön. Ezt az élményt azzal erősíthetjük, ha mindig a megbeszélt időben érkezünk érte.

Tovább haladva, kissé nagy léptekben, de annál merészebben az óvodai kezdetekre. Az óvodai élet elindulásakor a gyerek már alapszinten kifejezi a gondolatait, érzéseit (ha néha még rejtett vagy dacos formában is). Nehézkes az elválás, képbe jönnek a kortársak, akikkel meg kell tanulni együtt élni. Fontosnak tartom, hogy minőségi, stabil időt töltsön a szülő a gyerekével. A biztonságos kötődés segíti az óvodai kezdeteket. A gyerek tudja, érzi, hogy napról napra az új óvodai létezése után megkapja magának a szülőt telefon és minden egyéb fontos elintéznivaló nélkül. Az a minőségi idő, amelyet gyermekünkre fordítunk, erősíti benne a bizalmat és a biztonságérzetet. Ez a belső biztonság pedig alapfeltétele annak, hogy képes legyen megélni az elengedést, és bátran lépjen be az új közegbe. Az óvodában meg kell tanulni megosztani a játékokat, kivárni a sort és együtt játszani a többi gyerekkel. A közösségben való lét az egyik legerősebb nevelő erő, a gyermekek egymástól tanulnak, alakítják egymás szokásait, viselkedését és értékrendjét. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy olyan intézményt válasszunk, amely értékeiben és szemléletében a család számára is hiteles és támogató.

Gyerekek az iskolai tanteremben ülnek, miközben egy társuk az osztály előtt olvas.

Talán most jön a legnagyobb váltás, amikor átlépjük az iskola küszöbét. A játékos világ mellé megérkeznek a feladatok, a felelősségvállalás és az értékelés is. Az iskolakezdés időszakára a gyermek fejlődése minden területen jelentős változáson megy keresztül. Nemcsak testileg növekszik látványosan, hanem idegrendszeri érettsége is új szintre lép, fejlődik a figyelme, a feladattudata, a szabálytudata és a társas kapcsolatai is. Izgalmas, de szorongásokkal teli időszak is tud lenni. A szülők támogatása kulcsfontosságú az új közeghez való alkalmazkodásban. Legfontosabb most is, hogy valóban jelen legyünk, érdeklődéssel és türelemmel hallgassuk meg gyermekünket, hiszen a meghallgatottság biztonságot ad. A mindennapokban kapaszkodót nyújthatnak a kialakított rutinok és visszatérő szokások. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy bátorítsuk gyermekünket, és az apró lépéseket is elismeréssel fogadjuk, hiszen ezek építik önbizalmát. Ha pedig úgy érezzük, hogy a gyermek tartósan szorong vagy nehezen boldogul a feladatokkal, ne habozzunk segítséget kérni, a pedagógusok és a gyógypedagógusok szakmai támogatása hatalmas erőforrás lehet.

A gyermekek rugalmasak, de csak akkor tudnak bátran nyitni az új felé, ha biztonságban érzik magukat. A szülő tehát egyszerre horgony és szél, megtartja és előreviszi a gyereket. Így válik a szeptemberi kezdet nem félelmetessé, hanem izgalmas felfedezőúttá.